Suli, meccs, El Paso, miegymás

Így, hogy beindult az iskola, kezdenek kicsit megnyugodni a kedélyek, így egyre kevesebb dolog történik, úgyhogy kénytelen voltam várni mostanáig az új jelentéssel, hogy már néhány képpel is tudjam illusztrálni a történteket és ne csak a száraz szöveg legyen, amitől kifolyik a kedves olvasó szeme...

Kezdjük a hivatalosabb ügyekkel! Kaptunk a minap egy meglepi e-mailt, hogy látják ám, hogy mi 9 kreditet vettünk fel, ám tudjuk-e, hogy a mi ösztöndíjunk bizony csak 6-ot enged ingyen. Csendben hozzátették, hogy persze nem kell leadnunk egy tárgyat, csak akkor olyan 800 dollárral fogunk lógni az egyetemnek... Mérlegeltük a tárgyinkat és megállapítottuk, hogy a már korábban is említett Experimental methods bizony nem ér ennyit, úgyhogy gondolkodás nélkül le is adtuk. Előtte persze bementünk az ilyen idióta külföldi cserediákokkal foglalkozó irodába, mert ez felvetett néhány kérdést. Például azt, hogy maradhatunk-e 6 kredittel is "full-time" diákok (ami igen sok kedvezménnyel jár...). Némi bizonytalankodás után végül azt mondta a nagyfőnök, hogy az ATLANTIS-os diákok kivételek, úgyhogy ha gondunk lesz ezzel, csak szóljunk neki... Nekem ennyi elég. Árpiék már kicsit nehezebb helyzetben vannak, mivel még nem egészen világos, hogy milyen módon lehet megoldani, hogy itt maradhassanak decemberig. Ez engem annyira nem érint, de azért fél szemmel követem majd a dolgaik alakulását, hátha jól jön még az infó...

Az ösztöndíj keretein belül valami kutatómunkát is kell végeznünk a kijelölt "advisor" segítségével, aki az én esetemben a már sokat emlegetett őrült, orosz tudós, Sevostianov professzor. Ma be is mentem hozzá megbeszélni, hogy mi legyen, gyorsan mondott is két témát, ami bár eddig nem igazán állt közel a szívemhez, érdekesnek hangzik. Főleg az, amelyikben csontok mechanikai és vezetési tulajdonságai között keresik a kapcsolatot a mikroszerkezet vizsgálatát is bevetve. A kísérletekhez egyébként a közeli húsfeldolgozó üzemből hozzák a tehéncsontot...

Volt ám itt szórakozás is! Volt foci, de úgy tűnik itt ez heti rendszerességgel fog menni, úgyhogy nem is részletezem. Ráadásul nincs is róla képem, mert játszottam én is:) Sporteseményeket tekintve belekóstoltunk egy kicsit nagyobb lélegzetvételűbe is: elmentünk megnézni egy kosármeccset az egyetem kosárlabda csarnokába (gondolom az egyetemi csapat valami egyetemek közötti bajnokságban szerepel, mert az ellenfél Nevadából jött valamelyik egyetemről). Azt kell mondanom, hogy nem szarral gurigáznak... Az egész meccs olyan érzést keltett, mint azt filmekben szokás látni, de menjünk sorjában. 

Ilyen a csarnok

Volt itt felhajtás akrobata pompomlányokkal, meg zenekarral

Természetesen egy kis játék is belefért

Szünetekben ment a parasztvakítás rendesen, de ez kellett a népnek:)

Sajnos az NMSU csapata kikapott, de roppant jól szórakoztunk, remélem lesz ugyanilyen amerikai fociból is, amíg itt vagyok.

Ezután belekóstolhattunk egy kicsit a híres/hírhedt egyetemi diákkörök/szövetségek életében egy buli keretében. Azért mehettünk el, mert egyrészt Stefan tagja a bulit szervező társaságnak, másrészt tagtoborzás megy ezen a héten, így ilyen ingyenes, alkoholmentes bulikkal kedveskednek a népnek. Mi épp a PiKappaFi nevű szervezet partiján voltunk. Hááááát körülbelül 10 percig bírtuk azt a zajt, amit a DJ lelkesen kevert azt gondolván, hogy egyszer nagy zenész lesz belőle:) Egyébként a társaság egy része szerintünk úgy lépte át az alkoholmentes buli adta korlátokat, hogy eleve részegen jöttek:) Végeredmény: Natsuki, Gábor és én egyáltalán nem kerültünk közelebb ehhez a réteghez, inkább visszajöttünk, csináltunk rántottát, dumáltunk, aztán alvás.

Ma miután lerendeztem orosz tudósbarátomat (bocsánat az időrendi kavarásért...), értesültem, hogy néhányan El Pasoba készülnek, mert ott bizony van egy outlet center és szükség van még néhány cuccra a síelés előtt. Mivel volt hely az autóban, csatlakoztam, bár nekem nem volt szükségem semmire. Legalábbis így gondoltam...

A végén látható néhány remekbeszabott fotográfia a kis kirándulásról, de előtte el kell mondanom. Céltalanul jártam-keltem az indokolatlanul nagy outlet centerben, amikor megpillantottam egy konyhai felszerelés boltot (hogy abból mi a különbség az outlet és nem outlet között...), betérültem abban a reményben, hogy szerzek mondjuk normális éles kést, vagy valami termoszt, ilyesmit. De akkor megláttam Őt:

Nem is hittem a szememnek, azt hittem, errefelé nem is ismerik, mert sehol nem láttam ennyire rövid kávét. Azonnal lecsaptam rá, kicsit mintha furán is néztek volna rám, hogy "ki a fene ez, hogy ennyire örül ennek". Hát mégsem kell lemondanom az igazán jó kávéról (már szereztem belevalót is!)

Tehát: 

Mondanom sem kell, hogy útközben is akadt látnivaló

 

"Miénk a pálya, az autópálya, az autóautó..."

A cukros bácsi...

Hátezmeg...

Megtalálták a Chocolat Factory-t (Csoki Gyár) 

"Gyerekek! Ebbe a sz@rba én be nem szállok..."

Nade eez!:)

Najó, úgy látom, ma nem nagyon megy nekem ez az írás, úgyhogy megyek megnézem a többieket, aztán meg alvás, mert holnap 7-kor indulunk! Remélem lesznek használható képek is!

Szép napot!