Megbuktam...

...legalábbis ami a TBC tesztet illeti, mert negatív lett, úgyhogy ennek még örülünk is:) (ez itt most a nagy vicc) Ehhez mondjuk ma is irgalmatlanul korán kellett kelni, ami már csak azért is fájdalmas volt, mert ma nem volt óránk se, ami miatt kelni kellett volna (nameg még mindig elég durván izomlázam van...).
De ha már úgyis ébren voltunk, elmentünk úszni. Azt kell mondanom, hogy roppant kellemes volt, van két medence, egy kb. 25 méteres fedett meg egy kicsit nagyobbacska kinti. Alig voltak a bentiben, úgyhogy egyedül voltunk a sávunkban. Az újabb felismerés, hogy mennyire "le vagyok gatyásodva", már kevésbé volt szívmelengető, de legalább dúskálunk a lehetőségekben és a többiek is lelkesek, így lesz bőven motiváció is rendszeresen kijárni.
Kellő fáradtsággal estünk be a menzára, ahol a jobbnál jobb ételekből degeszre zabáltuk magunkat (ennyit a testmozgásról), de azért próbáltunk változatosságot is vinni a dologba: én például ettem valami csirkelevest (namost náluk bármi, ami leves, az inkább főzelék, de ízletes volt nagyon), aztán ilyen tésztás, zöldséges, öntetes sovány valamit. Na már ezután is eléggé tele voltam, de nem tudtam ellenállni a rántottás pultnak, ahol kívánság szerint minden földi jóval tele lehet pakoltatni az egyszerű rántottát... Sajnos húst épp nem lehet bele tenni, de olyan ínycsiklandozó volt, hogy még ebből is ettem egy kis adagot, hogy tudjam, milyen is ez, ha legközelebb betévedek.
Kaja után kis szusszanás, aztán fogtuk magunkat és elmentünk sétálni egyet, ki az A-hegyre. Ez itt van egy köpésre a szállástól és azt beszélték, nagyon szép a kilátás fentről. Hát kiderült, hogy az amerikaiak elég nagyot tudnak köpni, úgyhogy kb. 1 órát vett igénybe a hegy, vagy inkább domb lábához érni... Arrafelé már nagyon sivatagos a vidék, nem sok látnivaló van, de azért inkább beszéljenek a képek:

Mondom, hogy nem sok a látnivaló útközben...

De azért néhány érdekes növény így is akadt

Felfelé menet csak meg kellett állni pihen gyönyörködni a tájban

A dombtetőn volt egy ilyen kegyhelyszerű is (egy csillagvizsgáló meg egy átjátszó torony között...), ha nagyon ránagyít az ember a sarkán olyan, mintha egy helyen egy kis fej lenne benne ott, ahol a hegy teteje eltűnik mögötte, szerintem:)

Itt következett a "pózolj sziklás hegyekkel":

Itt is voltak érdekes növények

Tekintve, hogy elég gyorsan beesik a Nap az Arizona felé eső táj mögé, viszonylag hamar visszafelé indultunk, hogy leérjünk világosban. Néhány fotó kedvéért azért csak megálltam:

Lefelé a kevésbé meredek utat választottuk, mert puhányok vagyunk (meg ez jobban is nézett ki!)

Ezeket a hosszú árnyékokat nem lehetett kihagyni.

A lábam meg mintha felgyulladt volna:)

Ez meg tetszett nekem...

A sok világítótest az egyetemi teniszpályákra világít

No hát körülbelül ennyi történt ma, de még nincs vége, mert el kellene menni boltba, aztán este meg elvileg két koreai srác apartmanjában gyűlik össze a társaság. Meglátjuk mi sül ki belőle, az viszont biztos, hogy a város kihaltságával ellentétben itt mindig van valami...
Csók a családoknak otthon!