Majdnem semmi...

Már ami az elmúlt hét történéseit illeti. De a majdnem semmi is valami még, úgyhogy gyorsan idevarázsolom a legfontosabbakat.

A héten sikerült teljesítenem az első "terepmunkát" a kutatási munkával kapcsolatban. A feladat komolyságát ki-ki döntse el: én mentem el a vállalkozóhoz, aki kivágta nekünk a titán próbatesteket, amiket majd vizsgálni fogunk (szokásos terhelések: húzás-nyomás, csűrés-csavarás:)) A meló egyetlen érdekes részlete a fizetés volt: be kellett mennem előtte a tanszékre, ahol a kezembe nyomták az egyik tanszéki hitelkártyát, majd útnak eresztettek és csak annyit tettek hozzá: "Majd kérjél számlát és ha ma hozod vissza, akkor 5-ig nyugodtan jöhetsz..." Semmi stresszelés, hogy valami jött-ment suhancnak adják oda a tanszéki (vélhetően nem csekély) hitelkeretet reprezentáló plasztikot. Talán nem meglepő, hogy a cserediák kollégáknak is volt néhány szellemes megjegyzése: "Akkor ma Te állod a sört, ugye?", "Megyünk vásárolni?" és a többi... Visszatérve: ismét egy remek példa a hülyebiztos megoldásokra. Semmi hercehurca a papírokkal, közbeszerzés, miegymás...

Ezen kívül a leglényegesebb esemény a hétvégi közös kirándulás volt. A szombat-vasárnapra tervezett kiruccanás célállomása a közeli Ruidoso volt. Közeli, mert mindössze 3 óra autópályázás kellett, hogy odaérjünk. Gyorsan elhadarom a programot (mert az annyira nem volt azért eseménydús, mint vártuk), aztán dobok néhány képet is (amúgy attól tartok, hogy lassan megtelik a tárhelyem, mert nem igazán szoktam a képek tömörítésével foglalkozni, de ez legyen az én bajom...). Szóval szombaton reggel (még mindig szokatlanul) ráérősen elindultunk és meg sem álltunk az éjszakai szállásunkat biztosító motelig. Ide azonban nem mentünk be (fel is merült a gyanú, hogy csak megnyugtatásként mutatták meg a szervezők:)), hanem elgurultunk a városka főutcájára kajálni, meg szétnézni. Ez a főutca inkább tűnt az egyetlen utcának, de a közeli, nem apró hegyek látványa és a friss, de még bőven viselhető hűvös levegő mindenkinek jól esett. Gyorsan megebédeltünk és a maradék időben páran elmentünk gokartozni. Az otthoni viszonyokhoz képest nagyon jól felszerelt, különböző nehézségű pályákkal rendelkező intézmény várt minket. A pálya és a gokartok azonban sokkal lassabbnak bizonyultak, de azt hiszem, mindenki jól szórakozott (pedig talán csak Gábor és én ültem már ezelőtt is gokartban és mi nem kíméltük a mazsolákat:D). Ezután kivittek minket egy szánkópálya-szerűségre, ahol potom ~5000 jómagyarforintért traktor belsőgumikon lehetett csúszkálni. Páran befizettek, de a csoport nagy része ebből inkább nem vette ki a részét, inkább mentünk volna kirándulni egyet. Ki is néztünk egy pofás kilátót az említett főutca melletti dombon. A gond csak az volt, hogy a minket fuvarozó leányzónak sem volt fogalma arról, hogy oda hogy lehet felmenni, így kirakott minket a lehető legmesszebb fekvő ponton, így a kirándulásból annyi lett, hogy ismét végigsétáltunk a főutcán és még épp naplemente előtt (már csak hárman) felkapaszkodtunk egy domboldalra néhány fénykép kedvéért. Estére tóparti tábortűz, sütögetés volt betervezve, csakhogy a kiszemelt tó környékét éjszakára lezárják... Próbáltunk másik helyet találni, de másfél órányi bolyongás az egyre rázósabb erdei utakon sokakat meggyőzött arról, hogy jó lesz nekünk a sütögetés a motel mögötti füves területen is:) A lényeg: a társaság jó volt és jól is laktunk. Arra mondjuk nem számítottam, hogy lesz olyan, aki képes elhozni egy ilyen kirándulásra egy Nintendo Wii-t, de hát ez amerika... Végül az éjszaka fénypontja ez a játék lett, ugyanis a kb 20 fős társaság java e köré gyűlt játszani/beszélgetni egyetlen 4 fős szobába... Talán nem lep meg sokakat, hogy én a játék részből nem igazán vettem ki a részemet, de szerencsére nem voltam egyedül ezzel, így csak eltelt az este. Közben Árpival egyszer még ki is mentünk a levegőre szellőzni (hogyhogynem még fényképezőgép is volt nálam...). Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis sokakkal ellentétben nekem senkivel nem kellett megosztoznom a franciaágyon, ellenben a mellettem lévő ágyon marakodó Árpi és Gábor roppant szórakoztató műsornak bizonyult elalvás előtt. Ahogyan a reggel is. Megállapíthatom, hogy oly sok próbálkozás után megtaláltam a tökéletes "ébresztőórát": csörgött reggel az ébresztő, Árpi a maga 50 dioptriás, x cilinderes szemével néhány perc alatt sikeresen hatástalanította; vissza is aludtam volna, ha Árpi szájából nem hangzik el a következő mondat: "Gábor! Miért ér a segged a seggemhez?!" A rám törő röhögőgörcstől épphogy nem estem le az ágyról... Ilyen hangulatban gyorsan betoltuk a reggelit és útnak indultunk egy némileg izgalmasabb nap reményében. Nem sokkal indulás után kiderült, korai volt a lelkesedés, ugyanis első utunk megint a híres-hírhedt egyetlen főutcára vezetett, ahol a csipet-csapat egy részének élet-halál kérdése volt néhány muffin beszerzése... Ezután azonban már tényleg nem jöttünk ide vissza, inkább autókáztunk egy órácskát egy még kisebb helyre, ahol annál finomabbat ebédeltünk. Természetesen hamburgert, de ez nem a mekdonáldsz-féle nyamvadék műanyag. Ez felnőttekre volt méretezve, bár azért nem Marika néni mennyiség... A várakozásokkal ellentétben itt sem sikerült túrázni a hosszúra nyúlt ebéd és rövidre szabott szabadidő miatt, mondhatni csak léptünk kettőt. Pedig igazán megérte volna többet maradni, mert itt még rendes túraútvonal is ki volt jelölve, nade majd máskor.

És akkor néhány kép is bizonyítékként! Szombat:

Kici kínai turiszták, nem beszélni angol, nadzson cípőősz... Ja, nem, ők csak idióták:) (háttérben a motel)

Azér' elég nagy a szigor, mikor elveszik a fényképezőgépemet:)

A gokartos csapat szebbik része

Így nézett ki egy szoba a túlméretes vendégsereggel

Volt aki átértelmezte a "Wii-zést"

 Vasárnap:

Jöttünk...

...mentünk.

Ott van a távolban egy fehér paca... Oda is megyünk majd, mert az a White Sands (bizony, fehér homok...találó név)

Janina valami komolyabb túrára melegített volna (najó, valójában csak kövekkel dobálózott, én meg a követ épp nem tudtam elcsípni...)

Sajnos vissza kellett fordulnunk

Nagyjából ennyi történt velem ezen a héten. Ja és említettem, hogy majd szépen lassan összeszedek egy csokornyi képet az autóparkról. Jelentem, elkezdtem!!!

Hamarosan...