Global Potluck

Így hívták a már emlegetett kajálós estét, amiből mi is kivettük a részünket és szorgosan varázsoltunk Árpiék apartmanjában. Ehhez persze előbb a hozzávalókat kellett beszerezni, amit Árpi és Gábor - Chuck Norrist megszégyenítő merészséggel - a helyi tömegközlekedést használva vitt véghez (ennél már csak biciklivel lett volna vakmerőbb vállalkozás...). Mindössze 3,5 óra alatt meg is járták, én sajnos nem tudtam velük tartani, mert hivatalos voltam a prof.-hoz egy konzultációra, ami nem kevesebb, mint 10 percig tartott...

Nade tekintve, hogy nem kisebb dologra vállalkoztunk, mint Somlói galuska és Hortobágyi húsos palacsinta elkészítése, már kora délután nekiláttunk és egész délután keményen dolgoztunk. Nem viccelek (tekintve, hogy én az este folyamán önző módon az evésre összpontosítottam, a lent látható képek mindegyike Barbara vagy Árpi műve):

Készül a husi

Valamibe persze bele is kell majd tölteni

Ez csak azért, hogy lássák az otthoniak: én is csináltam "valamit":)

A somlói annyira kemény dió volt, hogy mindhárman kellettünk hozzá...

...de meglett az eredménye

Közben persze a szervezőgárda és a többiek sem tétlenkedtek, így egészen tekintélyes méretű csapat verődött össze estére:

A terep előkészítése

A főszervező, Adil

Sajnos a két fotóspajtás is a jelenlévő gyorsan fogyó ételkavalkád bűvöletébe került, így kevés dokumentáció készült a lényegről. Azért akad néhány egészen jó:

A még érintetlen Hortobágyival. Csoda, hogy sikerült ezt a pillanatot megörökíteni; nagyon gyorsan elpusztították

Osztrák-német koprodukció Stefan és Daniel jóvoltából

Brigadeiro Barbarától - felér egy csokoládémérgezéssel

Sajnos egyelőre ennyi használható anyagom van a felhozatalról, próbálok még keríteni... Szóban annyit tudnék elmondani, hogy Ausztrália és Antarktisz kivételével minden kontinens képviseltette magát; volt kaja Koreából, Japánból, Mauritiusról, a Karib térségből, Brazíliából, Hollandiából, Franciaországból, Spanyolországból, Svédországból... A végén már követni sem tudtam. Egyébként a fogyás mértékéből arra következtettünk, hogy a magyar konyha bejött a népnek, bár mi magunk kicsit elégedetlenek voltunk a hús fűszerezésével, de majd legközelebb ügyesebbek leszünk!

A csipet-csapat (egy része)

Mondanom sem kell, teljesen bezabáltam, de éjszaka házi írás közben újra megéheztem, úgyhogy egyértelmű, hogy nem zabáltam magamat betegre:)
Ezen kívül ami még esetleg említésre méltó: ma találkoztam két sráccal, akikkel együtt fogok dolgozni a projekten. Egyikük doktorandusz, a másik srác pedig most írja a diplomáját, úgyhogy vele vélhetően csak áprilisig fogunk dolgozni. Egyébként kaptam egy rakat cikket, amit el kell majd olvasnom, úgyhogy szépen lassan majdcsak elfogy ez a tengersok szabadidő és nem lesz miről írni.
Szép estét!