Ott hagytam abba, hogy pénteken nagyon megérdemeltem a vacsit, olyannyira, hogy néhányan hivatalosak voltunk egy útra a mauritiusi ízek világába. Purvaja (a házigazdánk) legnagyobb örömére kissé ködös okokból kb. kétszer annyian lettünk a kis nappali/konyhában, mint ő azt tervezte, de senki nem bánkódott, így is jutott elég mindenkinek. A menü 4 részből állt: előételnek pirított rákot kaptunk salátával, majd kukoricás csirkeleves volt (ez amúgy csalás volt, mert francia recept, de elnéztük tekintve, hogy finom volt és valójában mauritiusnak nem igazán vannak ősi ételei). A főétel is csirke volt (talán kicsit a csirke brassóira emlékeztetett, de ne kövezzetek meg, ha kiderül, hogy hazudok, nekem csak a konyhaművészet evés része megy igazán egyelőre) rizs, óriásbab, meg valami beazonosíthatatlan kínai növény körettel. Lényeg: mind finom volt! Végül egy kis süti. Szerencsére a napokban jelentősen bővült a fényképezőgéppark az újdonsült ismerősök körében, így nem kellett nagyon igyekeznem, hogy legyen bizonyíték a vacsira, most Barbara dolgozott helyettem:
A vacsora I.
A vacsora II.
A vacsora III.
És akik eltüntették (balról jobbra): Adil, Natsuki, Gábor, Purvaja, Árpi (fent;)), Lisette, Andrea, Barbara; meg én is ott vagyok ám
Ennyi fotóspalánta között enni se lehet nyugodtan...
Emésztéskönnyítés végett már csak 3-an (Barbara, Purvaja és én) letelepedtünk néhány sorozatot megnézni. Annyira jól ment az emésztés, hogy kb. hajnali 4 lett, mire nyugovóra tértem, de nem volt gond, szombaton délig a híremet se hallották. Azon kívül, hogy elmentem úszni kicsit, aztán teletömtem magam vacsival a menzán, végül filmnézés által akadályozva ismét 4 körül kerültem ágyba, nem sok minden történt ezen a napon. Vasárnap délelőtt megint nem túl sok hasznomat vehette a társadalom (javarészt csak az oxigént szívtam előlük egyenletes ütemben), nade délután aztán elkapott minket az amerikai álom! Melissánál megnéztük az egyik legnagyobb sporteseménynek számító Super Bowl-t (bár egyesek szerint a superball-t néztük:D), ami az amerikai focibajnokság döntője. Hát szerintem kicsit nagyobb volt a füstje, mint a lángja, bár lehet, sokat dobott volna a dolgon, ha legalább a szabályokat ismerem:) Így az utolsó negyedtől eltekintve a következőt tapasztaltam: a játékidő nagy részében jobbnál-jobb (minden cinizmus nélkül!) reklámokat és álló játékot élvezhetett a nagyérdemű, közben néha rohangáltak is a pályán a 100-130 kilós hústornyok egy idióta formájú "labdát" hajkurászva. A szünetben volt egy kisebb fajta performansz Madonnával, LMFAO-val, meg még néhány előadóművésszel, akiknek a nevét nem tudom hirtelen. Az utolsó negyed viszont tényleg izgalmas volt, sajnos (vagy nem sajnos, 'mittudomén') nem nyert az egyik csapat, hanem a másik nyert.:D Közben egyébként volt néhány jó kaja. A kedvencem az erős paprikába töltött sajt, baconbe göngyölve, megsütve, hmmm. Kár, hogy a paprika nem volt igazán erős.
Dolgunk végeztével visszahozattuk magunkat az apartmanokhoz (vicces, hogy városon belül autópálya érintésével jutottunk csak el Melissáékhoz...). Itt még egy kis laza szülinapozás várt minket. Legyűrtük az elénk rakott pizzát, semmi "ereszd el a hajam", 1-kor már blogolásra készen, megfürödve ültem a géphez:)
Holnap lesz nemzetközi ízek napja itt az apartmanok között, mi is előrukkolunk majd valami hazaival. Adil szervezőként kb. 50 emberre számít, úgyhogy ezúttal magammal viszem a fényképezőt is majd és megpróbálok mihamarabb beszámolni róla!
Csók a családoknak!
...mennyit mutat a mérleg? :-)
VálaszTörlésNincs nekünk itt olyan szerkezet...;)
TörlésCsatlakozom TTD-hez, ez a kaja mennyiség már a nérleg méréshatárát veszélyezteti. Puszi Anya
VálaszTörlés