Tehát ott tartottam, hogy véget ért a közös autókázós kaland és nekivágtam a híres-hírhedt San Francisconak egyedül. A gazdaságos kivitelezés érdekében gondoltam életemben először kipróbálom az errefelé roppant divatos "couchsurfinget". Van erre már csinos kis honlap is, ahol próbálkoztam is nem egy, nem két lelkes szállásadónál, de szinte mindenhonnan a "foglalt", vagy a "nem leszek otthon akkor" válaszokat kaptam. Csak egy fazon írt vissza pozitív választ, vele még a "roadtrip" előtt fel is vettem a kapcsolatot, ám amikor írtam neki, hogy OK, mennék hozzá "ingyenélni" a válaszban sűrű bocsánatkérések között lemondta a dolgot, szervezési problémákra hivatkozva... Minthogy az utolsó pillanatig lelkesen próbálkoztam egy alkalmas "host" felkutatásával, a reptérre való landoláskor még nem tudtam, hogy hol fogok nyugovóra térni aznap este, de nem aggódtam, a város úgyis tele van "olcsóbbnál-olcsóbb" diákszállókkal és a szezon is épphogy elkezdődött. "Valami lesz, de az biztos" felkiáltással lehuppantam az első székre és bújni kezdtem az internetet, amikor a már említett csóka jelentkezett, hogy mégis mehetek legalább az első estémre az ő lakásába, ugyanis a másik srácnak el kellett halasztania az utazását. Jobbkor nem is jöhetett volna, ráadásul kapásból elláttott néhány jótanáccsal arról, hogyan juthatok kb. harmad áron a városba, így némi zötykölődés után meg is érkeztem a házhoz, ami nem mellesleg a kínai negyed kellős közepén található... érdekes miliő :)
A szállásról túl sokat nem tudok írni, egy kicsi, otthonos garzon az egész, angolul egy cseppet sem beszélő szomszédsággal. Ellenben a pár nap alatt azért láttam ezt-azt!
Ugyebár első nap kapásból Chinatown pezsgése fogadott:
 |
| Érdekes, de sajnos elég koszos városkép... |
Aztán, mint akit elvágtak, az egyik sarkon hirtelen egészen amerikai látványvilág fogadta a turistát:
Az itteni Csodák Palotája után első utam természetesen a narancssárga hídhoz vezetett, akinek egyébként megérkezésem napján ünnepelték a 75. szülinapját. Lélegzetelállító volt a látvány, monumentális darab. Elsőre egyébként nem is tűnt olyan hatalmasnak, de amikor kb 15 perc séta után jutottam el a feléig, átértékeltem a dolgot:)
 |
| Közeledünk! |
 |
| Gyönyörű... szerintem. |
 |
| Nagy hídhoz nagy hajó dukál |
 |
| Szülinapi virágágy |
Másnap a rakparta kúsztam ki, ahol gyorsan fel is pattantam egy turistahajóra, amivel egy laza órát töltöttem a vízen és egy újabb szemszögből csodáltam meg a várost:
 |
| Elvonulóban a szokásos pára |
 |
| San Francisco és egy másik apró hidacska kicsit messzebbről |
Innen egy intenzív városnéző séta következett improvizáció és az okos útikalauz alapján:
 |
| A híres 39-es móló a híres és büdös fókákkal |
 |
| Kompkikötő |
 |
| A leányzó se volt csúnya:) |
 |
| A Központ |
 |
| Mintha eltévedt volna azzal a döggel... |
 |
| Látom, szarul megy... |
 |
| Parkoló san franciscoi módra |
Este Teddel, a szállásadómmal elmentem egy ír pubba is. Semmi különös, de az ingyen hot dog (és egy egész salátabárt rápakolhatsz, ha úgy akarod) és az ír kávé igazán kiváló zárása volt a napnak.
Másnap volt olyan szerencsém, hogy ingyen jutottam be a Legion of Honor nevű múzeumba, mégpedig a couchsurfing révén: egy helybéli srác bár szállásadóként nem tevékenykedik, múzeumi tagságának hála havonta egyszer egy személyt ingyen vihet be bármelyik itteni kiállításra, amit mindig szívesen reklámoz a város "szörfösei" között, ha épp nincs jobb társaság :) Na itt aztán megtelt a fejem kultúrával, a végén jól is esett kicsit szellőzni a Csendes-óceán partján, illetve a Golden Gate parkban:
 |
| Legion of Honor |
 |
| Az öböl bejárata |
 |
| Itt egy darab fürdőző se volt... kicsit morcosabb, mint a keleti part volt tavasszal |
 |
| Egy kis Hollandia |
Másnap a modern művészeté és a történelemé volt a főszerep. Először a San Francisco Museum of Modern Art (SFMOMA) kapta a főszerepet. Hát mit mondjak; érdekes volt, de azért van, amihez kevésnek éreztem magamat:
 |
| Az épület |
 |
| Ők se értették... |
 |
| Ez a két rozsdás, 10-es vaslemez is egy műalkotás része! |
A történelem pedig a hírhedt Alcatrazban várt. Nem mindennapi turista látványosság az egyszer biztos:
 |
| Nagyon lakályos... |
 |
| Háttérben a híres Transamerica Pyramid |
 |
| "A börtön ablakába soha nem süt be a nap..." |
Variációk egy témára:
 |
| A szikla című film utolsó jelenetének színhelye |
 |
| Madártávlatból |
Levezetésképp (van, akinek szószerint is...húderossz:D ) megtekintettem a világ legkanyargósabbnak kikiáltott utcáját. Én elhiszem nekik:
 |
| Van ám rajta autó is... |
Ide éjszaka is visszamentem:
 |
| Így persze könnyebb észrevenni a járművet :) |
Újabb napot szenteltem a tudománynak: California Academy of Sciences! Azért múzeumba berámolt esőerdővel, albinó aligátorral és földrengés szimulátorral nem minden nap találkozik az ember, de azért az vicces volt, hogy a kiállított Foucault-ingáról többet tudtam, mint az odaállított múzeumosnéni:)
 |
| Ebbe rakták az esőerdőt |
Persze gépész lelkemnek mégiscsak a cablecar (tudjátok, a híres san franciscoi villamos) múzeum adta a legélvezetesebb műsort, pláne, hogy azzal mentem oda:
 |
| Innen futottak ki a drótkötelek az utca alá és egészen a 4 villamosvonal végállomásáig érnek |
Végül Ted társaságában elfogyasztottam utolsó vacsorámat egy kínai étteremben, ahol a személyzet egy nagy egyest érdemel, de a kínai importsör azért megér egy misét:
 |
| Made in China |
Hajnalban már csak néhány munkába induló, álmos dolgozót és a repteret láttam a városból, estére pedig átértem a "másik oldalra", Washington D.C.-be, ami megint egy egészen más történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése