2012. június 23., szombat

Outro


Mint azt a legtöbben bizonyára tudják, június 10-én sikeresen hazaértem! Az út nem volt egészen zökkenőmentes, de az elmúlt időszak sok utazása után megacélozódtam annyira, hogy egy alig több, mint 4 és fél órás várakozás a londoni Heathrow repülőtéren már meg sem kottyant...:) Történt ugyanis, hogy a dallasi átszálláskor kb. 75 perccel a tervezettnél később engedtek minket fel a gépre valami rejtélyes "műszaki hiba" miatt. Mondani sem kell, hogy milyen kellemes érzés volt felszállni arra a repülőre, ami csupán egy óceánon hivatott a kedves utazó közönséget átszállítani úgy, hogy előtte némi problémák voltak a vassal. De 9 órával a felszállás után, nagyon sima utat követően érkeztünk Londonba, ahol a késés miatt már nem tudtam felszállni a repülőjegyemen szereplő következő járatra, így csak egy jópár órával későbbire kaptam jegyet. Öröm az ürömben, hogy Budapestig egy neves amerikai ösztöndíj alapítványának munkatársa utazott velem, akivel el is beszélgettünk kicsit az amerikai felsőoktatásról szerzett tapasztalatainkról és az említett alapítvány ösztöndíjairól...
Lényeg: hazaértem! A reptéren természetesen kiscsaládom várt rám, otthon pedig nem győzték tölteni  belémm a jobbnál jobb hazai kajákat és nem utolsó sorban jó hazai pálinkát:)
Összegezzem? Azt hiszem, a blogból nagyjából sejteni lehet, de nagyon nem is tudnám csupán néhány mondatban összefoglalni az elmúlt 5 hónapot. Annyit biztosan mondhatok, hogy ha voltak is olyan pillanatok, amik esetleg nem túl kellemes emlékként maradnának meg, ezek elenyésző kisebbségben vannak a vidám, érdekes, kalandos, különleges élményekhez képest, ráadásul mindehhez rengeteg új arc, kedves ember is társul. Jó volt, na:) Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt jó érzés hazajönni!
Hogy a bloggal mi lesz? Még nem döntöttem el, legvalószínűbb, hogy néha egy-egy képet feltöltök, de majd meglátom. De tudatom az eredményt.
Ja és még meg kell köszönnöm mindenkinek, aki kisebb-nagyobb lelkesedéssel követte a bejegyzéseket, nagyon jól esett a sok pozitív visszajelzés!
Csók a családnak!

2012. június 22., péntek

Úton hazafelé III.

Szóval megérkeztem Washington D.C.-be és innentől kezdve, mint egy kiskirálynak, úgy teltek napjaim, az eddigiekhez képest meg pláne. Megérkezésem után néhány perccel előállt a hintóm: Lilla (családom régi jó barátja) kijött értem és elfuvarozott hozzájuk, ahol megvacsoráztattak és elhelyeztek a saját bejáratú szobámban.
Másnap rögtön a legjobbal kezdtük: visszamentünk a reptér mellé, ahol megtekintettük az Udvar-hazy Air&Space Centert, ami tulajdonképp kép baromi nagy hangár összenyitva. Íme:
Még ma is elé félelmetes lehetne 
Ez az egyik csarnok a kettőből

Egyszerűen lélegzetelállító látvány...

Discovery és a kellékek

Csodaszép! Alig bírták bezsúfolni szegénykét

Egy ilyentől gépész szem nem marad szárazon :)
Másnap egy intenzív sétát tettünk, hogy legyen egy általános képem a városról, meg a megnézendő múzeumokról, kiállításokról. Hát lett:
Például az első napon kiderült, hogy a fél város fel van túrva...
De csak sikerült találnom egy olyan beállítást, ahonnan nézve nincs állványozás a Capitoliumon :)
Felmenni ugyan nem lehetett, de így is impozáns látványt nyújtott Amerika F@sza, akarom mondani a Washington Monument :)
Fehér elől...
...Fehér hátul
Egyetlen tüntetőbe is belebotlottunk (ő a személyiségi jogok védelme miatt nincs a képen :) )
Vietnami háború emlékműve
Ezt utóbb én is néztem néhány pillanatig, mire megfejtettem...
Lincoln Memorial...
...és bent trónol a bácsi!
Korean War Memorial
Roosevelt emlékmű (részlet)
Jefferson elnök úr meredten néz a távolba...
...és nagyjából ez a látvány fogadja.
Egy hosszú és fárasztó nap persze nem elég, következő reggel Lilla megmutatta a munkahelyét, ami nem más, mint a Catholic University of America és mint ilyen, a kampusz területén például felhúzták a világ 6. legnagyobb katolikus templomát, mert hát ugye volt hely...
Öhm, nagy...
Szent könyvesbolt (az alagsorban)
Szent menza (az alagsorban)
Szent kávé, háttérben a menza utolsó vacsora témájú ablakával
Miután a templom alatti ajándékbolt mellett elfogyasztottam a szent kávét (ami egyébként egész tűrhető volt és eddig a legolcsóbb, amit szereztem az USában), nyakamba vettem a belvárost és megnéztem egyet s mást:
Először is: metró!
Pentagon: 9/11 emlékmű. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy mi miért van ott ahol :)
Air Force Memorial
Arlington National Cemetery
Végtelen egyszerűség...
Őrségváltás 
Hopp egy holdkomp (Air&Space Museum)!
Űrklotyó :)
Jártam a Holdon is :)
V8-as lélekvesztő sebességrekorder 1907-ből (136 mérföld óránként ezzel?!)
A Wright testvérek eredeti "madara"
A harmadik turista napomon a változatosság kedvéért a világ 6. legnagyobb katedrálisát néztük meg, ahol például az egyik rózsablakba biztos, ami biztos alapon beraktak egy darab holdkőzetet is. Egészen visszafogott, nem?
Persze ez is fel volt kicsit állványozva

Jókor, jó helyen :)

Ezután ismét a város következett, ismét néhány múzeummal, aminek a végére zúgott a fejem a sok kúltúrától:
Kicsit féltem, hogy ennek nem fognak örülni, de végül senki rám se hederített :)
Stradivari testvérek...
Még egy kis gépészet :)
Ilyen is volt
A világ legnagyobb kvarz gömbje; valamire biztos ez is jó...
Kavicsok
Este fejedelmi utolsó vacsorát kaptam, mivel a Las Crucesba repülés előtti utolsó napomat New Yorkban töltöttem, ha már úgyis egy köpésre volt (5 óra buszozás autópályán...). New Yorkban előre megfontolt szándékkal összefutottam Javierrel (akit még Las Crucesből ismerek) és együtt mászkáltunk a városban és tök véletlenül még két német fiatalba is belebotlottunk, akik közül az egyik történetesen Javier szobatársa volt a hosztelban, ahol megszálltak. Így négyen persze kicsit lassabban haladtunk, mint egyedül, de így is elég sok mindent láttam ahhoz képest, hogy este 11-kor már újra Washingtonban voltam, és a társaság kedvéért megérte kicsit kevesebbet látni. Majd jövök máskor is:)
Flatiron Building meg egy sárga taxi
Olasz negyed
Kínai negyed
Brooklyn bridge
Ladik
Pont így nézett ki a las vegasi New York, New York hotel is :)
A fáklyás luvnya :)
Szép időnk volt
"Pont ott!"
Ehhez alapjáraton dukál a beállt nyakizomzat :)
Nagyon tetszett, hogy ilyeneket is könnyedén lehetett találni a betonrengetegben...
...egészen másképp hatott az egész innen.
Új vs. régi I.
'At the same moment'
Egy kiselejtezett villamosvonalból kialakított sétálóutca (az úttest fölött...)
Nem volt ám olyan érzésünk, hogy ránk dől :)
Új vs. régi II.
Central Park


Times Square: sensorly overload
Szerencsére eső után kicsit kisebb volt a tömeg :)
Sokat nem aludtam, hiszen Washingtonból reggel 6-kor indult a gépem vissza Las Crucesba, ahol még egy utolsó estét töltöttem romantikusan Árpival és Gáborral. Erről külön már nyilván nem készül beszámoló, így a kirándulásokról szóló jelentések sorát ezennel lezárom. De ezzel még nincs vége! :)