Tavaszi szünet vol. 1.

Bizony, ez is elérkezett! Még mindig nehéz feldolgozni, hogy itt ilyen is van, ráadásul egy egész hét. Amint azt már írtam, az úti cél Miami és ez nem vicc! Olyannyira nem, hogy ma hajnali 4-kor elhagytuk Las Crucest és rövid Új-mexikói szakasz után nettó 850-900 mérföld Texast is magunk mögött hagyva este nyolcra (közben időzónát is léptünk) megérkeztünk Orange-ba.
Az út első része elég unalmas volt, csak úgy pörögtek a mérföldek, kilóméterek, kinek mi tetszik jobban. Az izgalmak azután következtek, hogy az első sofőrpáros (Árpi és én) átadtuk a volánokat Rachelnek és Gábornak. Na nem azért, mert ők ennyire veszélyesen vezetnek, hanem mert ők kapták feladatnak az átkelést San Antonion és Hustonon. Nem szeretném ragozni, de azért van egy "hangulata", amikor kétszer 3-4-5-6 sávos autópályán 100-as átlagtempóval húz keresztül az ember a városon és még így is fél óra kell egyik végéből a másik végébe átérni... Közben pedig figyelni kell a kisebb-nagyobb-mégnagyobb cikázó teherautókra, pick-upokra, akiknek a vezetői vajmi keveset tudnak a biztonságos sávváltás, követési távolság és hasonszőrű fogalmakról.
Mindent összevetve, a kisebb kalandoktól eltekintve mindenki épségben és egészségben fog ma este nyugovóra térni a motelszobákban (ahol romantikusan 2-3 ember fog osztozni a franciaágyakon:P), hogy holnap újult erővel vehessük célba New Orleanst, ahol egy teljes napot fogunk eltölteni. Már ha tudunk aludni, ugyanis este 10 körül még rövidnadrágban is meleg van és a páratartalom most a skála másik végén tanyázik a Las crucesihez képest. Nem is csodálom, hogy belefájdult a fejem, remélem holnapra jobb lesz!

Képeket majd szerintem a végén fogok feltölteni egy külön posztban (de azért egyet csak felnyomok ide is), addig még lehet, hogy jelentkezem néhány alkalommal, ha motelok wifi kiépítettsége is úgy akarja:)