Utolsó vacsora

Azt hiszem, ez lesz az utolsó Las crucesi bejelentkezésem, merthogy szombaton megvolt a kiköltözés, aztán ma nyakunkba vesszük az autópályákat és Yellowstoneig meg se állunk (vagyis de, egy rakás helyen, de erről majd valahogyan megpróbálok beszámolni). De örülni nem kell még, vélhetően legalább még 2-3 bejegyzés lesz, úgyhogy még nincs vége a kötelező olvasmányok sorának:)
Az utolsó bejegyzés óta az egyetemet illetően akadt némi dolog: utolsó zh, prezentáció, vizsga. Jelentem, sikeresen befejeztük a félévet! Összességében röviden annyit mondanék, hogy mindenképpen hasznos tapasztalat volt belekóstolni ebbe az oktatási rendszerbe és talán az itt tanultak is hasznomra válnak még  a későbbiekben, bár egyelőre nem látom, hogy a jelentősen kibővített tudásom repülőgép hajtóművekkel kapcsolatban mire lesz jó Magyarországon, de majd elválik:)
Mi volt még? Két héttel ezelőtt pénteken szerveztek egy jótékonysági rendezvényt az egyetemen. A cél: adománygyűjtés és megemlékezés a még küzdő, vagy már elhunyt rákos betegekről. De aki csak úgy odatévedt, vagy arra járt nem hiszem, hogy realizálta az esemény apropóját. Inkább volt ez valami buli, ahol az emberek jókedvűen ugrándoztak az órákon át tartó zumba órán, vagy csoportosan beszélgetve, esetleg egyedül merengve sétáltak, netán kocogtak a placcon körben elhelyezett kidekorált kis papírzacskók körül (ezek egy-egy szeretett barátot, családtagot szimbolizáltak). A rák elleni küzdelem folyamatosságát kifejezve az esemény egész éjszaka zajlott, így valamikor reggel 7 felé estünk be néhányan Aileen koliszobájába és gyakorlatilag azonnal elaludtunk, ahogy épp földet, vagy ágyat értünk.
De nem lehetett sokáig aludni, mert szombaton került megrendezésre a Fantasy party fedőnevű "ereszdelahajam" Javier és Auréle újabb agymenésének hála. Belépés szigorúan valami nem valós lényt megtestesítő maskarában. Hát kérem szépen volt ott minden:

Ha már mindenféle mesébe illő "teremtmény" tette tiszteletét, némi csodában is részünk volt: ezúttal nem szakította félbe a rendőrség a "rendbontást":)
Múlt héten, hét közben, érezvén, hogy közeleg a vizsgahét és az utolsó zh-k, egyre többet verődött össze itt-ott a társaság néhány órácskára... Logikus, nem? Péntekre egy laza, kajálós-beszélgetős szülinapozás volt előirányozva, ami végül az idei félév legtöbb helyszínét érintő bulijává nőtte ki magát. Először tényleg csak csendben falatoztunk és élveztük a francia konyhán nevelkedett pajtások főztjét, de egy idő után beizzítottuk a hangfalakat és az ünneplő vendégsereg is felszaporodott, elkerülhetetlen volt a buli kibontakozása. Miután egyik vendéglátónk feladta, más helyszín után kellett nézni. Svéd barátunk, Christian apartmanja tűnt legalkalmasabbnak, de 15 perc után kiderült, hogy az ő szobatársa is aludni próbálna; más helyszín kell. A szemközti apartman épp az enyém és épp akkor jöttem ki az ajtómon. Több se kellett az illuminált díszes társaságnak, megrohamozták a nappalit, csakhogy Stefan is aludt volna már, így minden erőmet be kellett vetnem, hogy ki tudjam őket zárni (a szép szó már nem segített:P). Ilyen helyzetekben könnyen születnek őrült ötletek, most is jött egy: menjünk a mosodába! Van áram, mosdó; nincs szomszéd, kamera: tökéletes. Szerencsére hamar rájött mindenki, hogy a helyszín egyetlen nagy hátránya, hogy balesetveszélyes, mert nem táncolásra találták ki, úgyhogy innen is mentünk. Szinte menetrendszerűen Árpiék rezidenciájára esett a választás és Árpit kevésbé érdekelték Gábor alvási tervei, mint mondjuk engem a saját szobatársamé:) Ez azonban már elég későn/korán volt, így hamar elszivárogtak az emberek, végül csak 3-an magyarok bírtuk (mert természetesen Gábor felébredt). Megvártuk, hogy Árpi bejelentkezzen otthon egy kicsit, majd reggel 7 óra felé nyugovóra tértünk. (igazándiból semmi értelme nem volt ennyire elnyújtani ezt a részt, de már késő...)
Szombaton természetesen, mint egy szellemváros, úgy nézett ki a környék. Délutánra azért néhányan összeszedtük magunkat és Rachellel magunk köré gyűjtöttünk két autónyi lelkes jelentkezőt, akik hajlandóak voltak velünk kijönni az A-mountainra naplementét nézni. Nem bántuk meg, mert szép volt éééés épp aznap este volt a szuperhold is. Sajnos a saját gépemmel még mindig nem tudtam ügyeskedni, de Árpi jóvoltából így is lett néhány kép:

Ezen a héten szépen lassan mindenki felszabadult a vizsgák terhe alól (igen, itt egyetlen hét áll rendelkezésre vizsgákra úgy, hogy közben még néhány órára is be kell menni...), de csütörtökön eljött, ami senkinek nem hiányzott igazán: elkezdődött a kiköltözés és az elsők elindultak hazafelé. A legtöbben péntek, szombaton hagyták el a helyszínt. Alig aludtunk és néhány óránként újabb érzékeny búcsút vettünk. Elsősorban azoknak volt ez nehéz, akik már tavaly augusztus óta itt voltak együtt, de nekünk januárban érkezőknek is akadtak kellemetlen pillanatok, amikor valaki olyantól kellett búcsút venni, akivel talán többet nem is találkozunk (annak ellenére, hogy mindenki úgy azzal távozik: "See you soon", azaz hamarosan találkozunk).
Szerdára csoportos látogatást szerveztünk White Sands-be (gyakorlatilag egy sivatag fehér homokkal:P), de a rossz idő miatt (január közepe óta először eleredt az eső és két napig kisebb megszakításokkal esett!!!) péntekre tolódott a túra. Ekkor azonban nem tudtam csatlakozni, ugyanis hivatalos voltam kedvenc orosz professzorom otthonába egy amolyan félévzáró partyra. De délután még csatlakoztam egy utolsó sétára a kampuszon:

Este a partyn vendéglátóink minden földi jóval készültek: svédasztal; sör, bor, üdítő; sült hal és rák; süti. Sajnos elég hamar véget ért a buli, de így is különleges élmény volt a saját tanárom otthonában elkölteni egy jó vacsorát, egy hideg sörrel, 6 különböző nemzetiségű doktorandusz és diplomázó társammal:

Hazatérve nagy nyüzsgés fogadott: pakolás, takarítás, lazítás az utcára kirámolt kanapékon, búcsúzkodás ment egész éjszaka. Mivel ki kellett hagynom White Sands-t, elhatároztam, ha törik ha szakad, hajnalban kimegyek, egyedül, ha kell. Szerencsére akadt más lelkes jelentkező is a malawi Upile személyében. Reggel 7-kor már lelkesen tapostuk a fehér homokot és sikerült néhány képet is csinálni, immáron a vadiúj objektívemmel, aminek az áráról inkább nem szeretnék beszélni...:)

Visszaérve őrült pakolásba és takarításba fogtam, hiszen másfél órám volt a kijelentkezésig. Szerencsére sikerült kirámolni az apartmant, át is adtuk és csak egy hiányzó műanyag vacak miatt kapunk majd némi büntetést (hozzá kell tenni, hogy a takarítás és rendrakás ellenére a Héroszos kollégák helyben kivégeznének, ha ilyen állapotban akarnám átadni a szobát :D )
Délután megpróbáltam bepótolni az alváshiányomat, de csak másfél órát sikerült behoznom, ugyanis este egy másik oktató, Eric Butcher várt minket félévzáró partyjára (ő nem tanított, de gyakorlatilag ő az itteni felelős az ösztöndíjunkkal kapcsolatos oktatási ügyekben)
Tegnap este megvolt az utolsó búcsúzkodás is, most pedig mindössze Adilt és Christiant hátrahagyva a VDM-ben, Árpival, Daniellel, Gáborral és Stefannal útnak indulunk. Nem tudom, mikor írok legközelebb, talán csak nagyjából 2 hét múlva a repülőn, úton San Francisco felé, vagy kicsit később, úton Washington D.C. felé, meglátjuk.
Addig is jók legyetek, csók a családnak!